Az orosz kapitalizmus hátsó udvara

A kapitalizmus hátulról/alulról nézve mindenütt egyforma: nyomor, kilátástalanság, bűn, rothadás, stb.

Ugyan miért lenne más az orosz kapitalizmus, amelyet Putyin a világ leggazdagabb tőkés oligarchája szimbolizál. A kapitalizmusnak nincs emberarca, oroszországban sem.

Erről készített filmet Jurij Bikov, amelyről az Oroszvilágban jelent meg egy recenzió.

Épületes dolgok vannak benne, annyi szent. Sokat kellene belőle idézni, ezért egyszerübb (lenne) az írást elolvasni. 

[Linkje:  https://www.oroszvilag.hu/?t1=kultura_programok&hid=5856]

Néhány mondat azonban mégis ide kivánkozik.

"Sötét, mocskos, szemetes folyosók az épületben, a lakások lepusztult, odvas lyukak, a konyha közös. A lakók: öreg, aszott arcú, egész nap kártyázó iszákosok; és fiatalabb, vörös fejű, gyorskezű, asszonyverő alkoholisták; a tegnapi kiadós verés nyomai arcukon hordó, megfáradt, koravén asszonyok; a tetőtéren párzó, drogozó tizenévesek. Fullasztó nyomor, sötétség, lepusztultság."

Ezzel a klisével riportot lehetne készíteni a kapitalista világ minden városának minden szegény negyedéről, vagyis az olyan városnegyedekről, ahol a lakosság túlnyomó többsége él.

A főhősnek - Duraknak - az az őrült ötlete támad, hogy éjnek idején felkeresi a polgármestert. Egyébként is jókor, mert az "elit" épp a polgármester születésnepját ünnepli. A drámai ellenpont így fest.

"Ez már egészen más környezet. Öltönykölteményekben feszítő urak, ékszerektől roskadozó dámák, méregdrága import kocsik. A kedélyes, vidám ünnepségen mézédes szónoklatok köszöntik a polgármestert. (...) Amit láthatunk: a helyi elit tökéletes összefonódása; mindent behálózó korrupció; az állami pénzek ipari méretű zsebretétele; teljes felelőtlenség a polgárokkal szemben; szigorúan hierarchikus rendszer, mely csak a fent lévőknek kedvez; kamarillapolitika-intrikák világa; hatóságok megvásárlása; átszavazások; kölcsönös zsarolások, revolverezések, sakkbantartások; 'stróman', a maffiát fedező polgámester. A ringlispirből kiszállni nem lehet. Aki meginog, eltapossák, mint egy pondrót, stb., stb."   

Ez Putyin világa, aki a szentpétervári maffia "ügyvezetőjéből" lett Oroszország elnöke.

A társadalmi kép(let) azért szívszorító, mert nem a munkásosztály pusztította el a kapitalizmust, hanem a kapitalizmus a munásosztályt.

Hogy is álmodta szegény József Attila a jövőt?

"De - elvtársaim! - ez az a munkásság,
mely osztályharcban vasba öltözött.
Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!
És búvunk érte, mint az üldözött.
A történelem futószallagára
szerelve ígyen készül a világ,
hol a munkásság majd a sötét gyárra
szegzi az Ember öntött csillagát!"

Elvtársaim, ez nem megy... Az osztályharcnak befellegzett. A fajok harca azaz a fehér faj elpusztítása került napirendre. Ezt célozza a ZsidóAmerika által tervezett, szervezett és finanszírozott "migrációs háború"!
 
Hitler a Mein Kampf 11 fejezetében (Nép és faj) kísérteties pontossággal vázolja a veszélyt és annak okozóját.

A zsidókról szólván megállapítja...

"Politikailag megvonja az államtól a létfenntartáshoz szükséges eszközöket, tönkreteszi minden nemzeti önállóság és önvédelem alapját, megsemmisíti a vezetésbe vetett hitet, meggyalázza a történelmet, a múltat, és minden igazi nagyságot leránt a sárga földig.
Kulturális téren megfertõzi a mûvészetet, irodalmat, színházat, megbomlasztja a természetes érzéket, ledönti a szépség, a fenség, a nemesség és jó fogalmát, és ezek helyett az emberiséget saját alacsonyrendûsége varázskörébe vonja.
A vallást nevetségessé teszi. A tisztességet és erkölcsöt túlhaladott álláspontként tünteti fel mindaddig, amíg a népet a létért folytatott küzdelemben a világon az utolsó támaszaitól is megfosztja.
Ezzel megkezdõdik az utolsó nagy forradalom. Mihelyt elnyerte a politikai hatalmat, levetkõzi eddig viselt utolsó leplét is. A demokratikus népzsidóból vérszomjas zsidó, a népek kényura lesz. Rövid néhány év leforgása alatt megkísérli az értelmiség nemzeti képviselõinek a kiirtását, és mialatt természetes szellemi vezetésüktõl fosztja meg a népeket, egyúttal megérleli õket az állandó leigázottság rabszolgaságára.
Legelrettentõbb példája ennek Oroszország, ahol fanatikus vadsága mintegy harmincmilliónyi személyt a legembertelenebb kínzások közepette ölt meg vagy éheztetett halálra, miáltal egy nagy nép fölötti hatalmat néhány zsidó 'irodalmár' és tõzsdebandita kezére játszotta.
Ez végeredményben azonban nemcsak a zsidók által elnyomott népek szabadságának a végéhez vezet, hanem ezeknek a népélõsdieknek a pusztulását is jelenti. Az áldozat halálába elõbb-utóbb belepusztul a vámpír is.
Ha mi a német összeomlást beható vizsgálat alá vesszük, akkor annak végsõ és legnagyobb okát a faji kérdés, különösképpen pedig a zsidó veszedelem fel nem ismerésében találjuk meg."

A zsidó sakterkés Németország felé mutat, amelyet a zsidócsahos szajha szerintük már annyira tönkretett, hogy nem fognak tiltakozni az elvéreztetés ellen. Sajnos ez reális veszély. Hitler (ugyanott) a következőket mondja.

"Amikor a régi birodalom figyelmen kívül hagyta a faji alapok megtartásának kérdését, semmibe vette egyúttal azt az egyetlen jogot is, amely ezen a világon az élet záloga. Azok a népek, amelyek megfertõzésüket tûrik, és azt nem akadályozzák meg, vétkeznek a gondviselés akarata ellen. Ez esetben egy erõsebb faj fellépésének következtében bekövetkezõ pusztulásuk nem igazságtalanság, hanem az örök igazság gyõzelme. Ha egy nép a vérében gyökerezõ tulajdonságokat nem akarja többé megbecsülni, elveszti jogát ahhoz, hogy panaszkodjék földi létének elvesztésén."

Felmerült ez, mint "költői kérdés" nálunk is. Megint Attilát idézem.

"Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!"

Európa elözönlése nem akadályozható meg azáltal, hogy stadion helyett ideiglenesen ideiglenes kerítéseket építünk. A fajvédelmet kell megszervezni. Hallod Európa?