2015.07.17 23:20
Facebook...
A szó jelentése "arckönyv" lenne. De aki kitalálta nyilván nem a fizimiskára avagy a pofalemezre gondolt - jóllehet mondogatjuk, hogy a szem. vagy az arc a lélek tükre - hanem az egyén bensőjére, lelki arculatára, amit megmutat másoknak. Ha mások is ezt teszik, mód nyílik az összehasonlításra, netán a közelítésre. A partnerek így tanulnak egymástól, vagy örömet okoznak egymásnak. Az egész logikai lényege a kölcsönösség, ill. a viszonosság. Adok, hogy adj - adj és én is adok "valamit" A kölcsönösség másnéven interaktív kapcsolat.
Ez a viszonyrendszer korlátozza a kapcsolatok számát, hisz senkinek se lehet nagyon sok igazi ismerőse.
Az egyén önmagát prózában, dalban, festőecsettel, vagy vésővel/kalapáccsal képes kifejezni.
Ezzel szemben mit látunk, ha az Interneten keringő űrszemét egyik - másik darabját közelebbről megvizsgáljuk?
Jó esaetben azt, hogy ismerősünk közzéteszi kis családja, vagy barátai fényképeit, akikre nem feltétlenül vagyunk kiváncsiak és csak legritkább esetben érzünk szeretetet ismeretlenek iránt.
A tipikus nem ez. A tipikus billentyü püfölő valahogy így "működik" ....
- Temérdek ismerőst gyűjt, akiket közelebbről nem ismerhet, akiknek oldalait felkeresni nem lehet érkezése, akikről legfeljebb akkor szerez tudomást, ha tetszik gombot nyomnak, hozzászólnak, vagy netán tovább osztják az oldalát.
- De mi az a matéria, amit a like gomb az űrbe lő? Az esetek döntő többségében olyan anyag, amit a megosztó maga is az Internetről halászott le, azaz másodkézből (second hand) származó árú, amelyhez saját méltatást, ajánlást is a legritkább esetben csatol.
- A csomag olyan árú, amelyhez a címzett közvetlenül is hozzájuthat ha az Interneten, és nem a saját oldalán, szörfözik.
- A legnagyobb gond azonban nem ez, hanem a "sokszínűségben" van. Tudom, erre felszisszen, aki írásomat netán idáig olvassa.De - kérem - értsük meg egymást!
Észrevettem, hogy Putyin mániámtól úgyszólván mindenki besokallt. Belátom, nem mindenkit érdekelhet, hogy ez alak miket művel. A "fegyver csörög, haló hörög, a nap vértóba száll" jellegű históriák tényleg unalmasakká válhatnak. De én se tehetek róla, hogy a vidám, vagy szomorú kiskutyákat, a csendéleteket, a gépkocsi modelleket, rámás csizmákat, pörge kalapokat, stb. képtelen vagyok egy bizonyos kvótán felül az oldalamon görgetni...
- Ezért jutottam arra az eretnek gondolatra, hogy ismerőseim számát csökkentem és olyanok mellett tartok ki, akik legalább nagy vonalakban ugyanolyan irányba néznek és legalább némi érdeklődést tanúsítanak az én portékám iránt.
- De - megvallom - minden kedv kiszáll belőlem, ha arra gondolok, hogy a vélemények hasonulása mikor csap át közös cselekvésbe. Úgy látom, soha. Ez pedig nem is tulságosan nagy idő egy olyan egyénnél, aki a 84 életévét tapossa. Máshol a Facebook (meg a Twitter) társadalmi forradalmakat képes kiváltani. Mi azonban magyarok (!) vagyunk. Ez bánt. Ezt szégyellem.
Nagyon sajnálom....