Esőisten siratja augusztus huszadikát...

2015.08.20 10:47

Mottó:
Mondják, akit isten el akar veszíteni, annak előbb elveszi az eszét.
Nem jól mondják!
Akinek kihúnynak az egészséges ösztönei és/vagy elveszíti az
önálló gondolkodásra való képességét, azt a természet elpusztitja.
Ez a törvény érvényes a fajokra, a népekre is.

A magyar mint rút sybarita váz...
 

Berzsenyi használta ezt a kifejezést [Magyarokhoz]. Passzol ránk. Miért is? Hosszú ennek a sorja, mégis mondjunk valamit róla.

Ha az avarok, post mortem, visszanéztek a Kárpát-hazára azzal vigasztalhatták magukat, egy náluk derekabb nép foglalta el (vagy vissza) a honát. Ha a magyarok, post mortem, ugyancsak visszanéznek volt honukra leéghet a pofájukról a bőr. Árpád honát egy besurranó rút keleti faj bitorolja. 

Ma - augusztus 20-a "szent" ünnepén - aktuális a história és magyar vonatkozásainak felemlegetése is.
 
Az európai időszámítás Jézus születésének feltételezett időpontjával kezdődik. De mielőtt hozzá igazították volna az órákat történt egy és más. Dióhéjban elmesélve, fellépett Pál apostol aki rájött, hogy Krisztus a zsidóknak nem smakkol. Nem véletlen, hogy keresztre feszíttették. De a buta gójoknak pont jó lesz. Igazi zsidó szorgalommal kezdett vándorolni, prédikálni és írsogálni, írsogálni, írsogálni ... Fáradozása meghozta a gyümölcsét! Olyan formában, hogy egy gój uralkodó rádöbbent: ez a "tan" a legalkalmasabb arra, hogy alattvalóit "hivőkké" téve birkaként uralkodhasson lelkük és testük fölött. Bekövetkezett az u.n. "konstantini fordulat" a (kelet) római birodalomban, amelynek uralkodója "Nagy" Konstantin császár "szentistváni" törvénykezésbe kezdett (306-337). A milánói ediktum (313) úgymond fölszabadította és a többi vallással egyenjogúvá tette a kereszténységet.

Egy frászt! Kizárólagos, kötelező államvallássá tette és a császári, meg az "egyházi" hóhérok segítségével ugyanúgy írtotta a más vallások papjait, híveit, szent helyeit és relikviáit, mint később nálunk "István a király". [Szörényi meg Bródy erről is írhatnának egy rockoperát. Biztos nagy sikere lenne...]

E két kiváló úriember nevéhez kapcsolható a nagy átlépés a "barbár" ókorból az ájtatos, vallásos "keresztény" középkorba. Kezdetét vette a "keresztényi szeretet" gyakorlása, tűzzel - vassal - kínzással - égetéssel. Itt és most nem tárgyalhatom a keresztény középkor históriáját, de mások beleolvashatnak az idevágó anyagokba. A "szent inkvizíció"  keresőszavak sok érdekes találatot adnak...
A fentiekben vázolt "célpontok" megsemmisítésével a "kereszténység" természetesen nem érhette be. Uralmát ki kellett terjeszteni az emberi lélekre, az emberi gondolkodásra is. Hülyeség, hogy a "gondolatbűnt" a kommunista állam kezdte volna üldözni. Az "Anyaszentegyház" kezte, a "szent inkvizíció" segítségével. [Szorgos kutatók számtalan hasonlóságot mitattak ki az inkvizítorok és a lenini Cseka vallatási módszerei között.] Az inkvizíció leghírhedtebb hóhéra Torquemada - minő véletlen - zsidó volt...
A szervezett emberírtás fedőneve az "eretnekség elleni vldekezés" volt. Igenám, de mik az eretnekség ismérvei? Hogy lehet csőbe húzni, megkínozni, megégetni öreget és gyereket (!), tudóst és analfabétát. Sok trükkje volt ennek, de a legeredményesebb csapda a "szentháromság tana", az emberi gondolkodás történetében legbődületesebb marhaság, volt. Ezt megint nem kivánnám ragozni, hisz utána lehet olvasni. A tan az "Újszövetség"  sötét "szúráiban" került megfogalmazásra. Ezrek, tízezrek, százezrek szenvedtek kínzatást, máglyahalált egy "i" miatt.
Tessenek a "homousion", ill. a "homoiusion" címszavakkal keresgélni kissé.  Sok tanulságos találat lesz.

I. István, azaz "Szent" István oly korban lépett a képbe, amikor még a "pogányság"  tárgyi hordozóinak pusztítása volt a módszer. E téren, ami a módszerek barbárságát illeti (megvakítás, süketítés, kiherélés, felnégyelés, stb.), a legkorszerübb "keresztény" megoldásokat alkalmazta, nagy előszeretettel, vérrokonai ellen is (Koppány, Vazul). Miért is tetszik nekem a középkori István ábrázolás? Azért mert közvetlen gondolati ugrást biztosit a jelenkorba, nézzék csak... Véletlen? Hát persze! Mindenesetre szórakoztató véletlen...
De most lássuk, mi a maradandó, mi az annyira üdvös máig az ősi keresztény tanokban, a keresztény praxisban Mi teszik annyira a zsidajainknak, hogy még a zsidó ex taxisoffőrből is nyálkás Jézuska folyik a vídám vasárnapi szeánszokon?
Egy hosszú listát is írhatnék, de elegendő néhány jellemző példa a "paulinus" gondolkodás módból.
  • A hívő nem lázad amiatt, hogy csak a túlvilági boldogulása garantált,-
  • Nem tart igényt önálló gondolkodásra. megelégszik azzal, amit különböző "gyülikben" dumálnak, vagy gajdolnak a fülébe,-
  • Elfogadja a (faj)idegenek uralmát, tulajdonképp észre sem veszi, hisz zsidó pásztor terelgeti a hitgyüli ima és koncert termében és az esztergomi bazilikában egyaránt,-
  • Természetes adottságként tűri, hogy becsapják, megopasszák és minden más módon megrövidítsék, megalázzák.
     
Napjaink Szent István kultuszában talán nem a furfangos kényszer elviselhetetlen, hanem a zsolozsmák. Ime egy gyöngyszem, egy verstöredék.


"Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,
hogy megkösse a rónák vad porát,
szőlő teremjen és kenyér, fehérebb
s hogy mindenki meglelje otthonát.
Áldott szigor, rendet hozó szelídség!
Arany szív, mely eltékozolja kincsét,
hogy új szívekben ragyogjon tovább!"
 
Azt hiszem, Sztálinhoz sem írtak ilyen nyálas ódát. A "mindenkit" úgy kell érteni, hogy a kilenctizednyi népesség formálisan is jogfosztott (jobbágy) volt ezredéven át.
 
A mai magyar betegséget (morbus hungaricus) úgy hívják "Szent István szindróma". Ennek kelepcéjében vergődnek mindazok, akik amúgy vitathatalanul magyar érzelmüek és tényleg tennének az ország javára, ha tehetnének, ha lehetne. Nem akarják, nem tudják érteni: a nemzet sorsán változtatni csak bonyolult feltétel rendszer keretében lehetséges [modus vivendi].

Az "istván kultusz" minden eleme ellentétes a túlélési feltételekkel. Velünk egy olyan Jézust akarnak imádtatni, akinek a szívében sem az emberiségnek, sem a magyarságnak nincs helye.

Jézust zsidó kalmárok árúsítják a "hit piacán"

Hogy is énekelte Koppány?

"Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát
                       Nem kell olyan isten, aki megöli egy fiát                        
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr
Nem kell olyan isten, kinek bűnös aki él
Nem kell olyan isten, ki csak szenvedést ígér
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr!"

 
Ma a királydombon persze a gyilkoskirályt és Koppány felnégyelését ünnepli majd a nagyérdemü közönség. 
Dehát meghalt Koppány? Nem, mert mindíg feltámasztja a magyar jajkiáltás. Nyikos Tibor szép verséből való a következő strófa.

"Koppány szelleme,
 Még itt él közöttünk;
  Turulmadár szárnyán,
   Szitál mi felettünk!" 

Viccesnek hat manapság az ilyesmi? Hát persze! De ki röhögött mikor Gellértet lehajították a sziklán, mikor kitört a parasztfelkelés, a Rákóczy - Thököly szabadságharc, a '48-as és az '56-os forradalom? Minden ilyen esetben az honáruló "szent" lovagolt az egyik, a magyar (!) "pogány" a másik oldalon.

A végső tanulság levonása még előttünk van. A remény hal meg utoljára...

 
 


 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 




 




 
 
 



 

Elérhetőség

FaceBlog Szeszák Gyula
Debrecen
Simonyi u. 32.III.13
4028
Mobil
+36-30-245-9244
Vezetékes
+36-52-556-228
Fax
+36-52-556-228
szeszak.gyula@gmail.com, szeszak.gyula@mailbox.hu